“Mi a foglalkozása?” – kérdezi a tekintete szigorú nyomot hagytak az arcán, szemöldökét ráncolja a homlokát komoly hozzáállás, mint a dátum az este kortyot a festett üveg almabort ült a bal kezében. Vesz egy kortyot, mielőtt visszatért a feszült tekintetét, vár mid van a válasz a kínzó kérdés.
Szóval, ki a határozatlan számos kérdés lebeg az univerzum között, a hulló csillagok, aszteroidák, hogy leszakította a homályból, s megkért, válassza inkább hallgatni arról, amit élek? Úgy érzed, a munka határozza meg engem, mint embert? A munkakör többet ér, mint a kihívások, a tapasztalatok azt kell szembenézniük? Nem a havi bér intézkedés a hírszerzés, illetve érdemes? Nem a net-érdemes a fizetési bizonylatot meghatározni, milyen barát vagyok?
Szeretne érdeklődni, hogy munkát csak tűri annak érdekében, hogy továbbra is létezik egy világ, hol töltöm a túlnyomó többsége az ideje lomhán előtt egy homályos számítógép képernyőjén, légzés-ban újrahasznosított levegő, gúnyolódás végtelen cukros rágcsálnivalók körülvett munka főiskolák gyűlölöm. Ahogy ül az asztal túlsó oldalán, a csillogó pupillák keres, egyenesen rám, nem látja, az érzelmek, a világ, ami él bennem? Nem látja, hogy a szenvedély s karakter, csillogó a szeme, mint egy távoli galaxisban, mint én sip-át a szalma, s bámulni távolról a kavargó színek a Kozmopolita, valamint egy milliárd csillag ragyog között a vodka, áfonyalé aljáról a koktélos pohár?
Lehetett volna egy érdekes beszélgetés arról, hogy a szó szoros értelmében semmit, mégis úgy döntött, hogy a legtöbb általános, unalmas, ismétlődő, felesleges, lelkesítő, eredeti kérdés valaha is képzeltem. Tudtunk arról beszélt, hogy a zombik, sorozatgyilkosok, idegenek, rémálmok, szellemek, démonok, gyilkosság, fantáziák, a lista végtelen, ameddig a szem ellát, mégis itt ülök egy üres kifejezés, önzetlen, csüggedt, mint én tiredly listát a fejem tetején egy listát a teendőkről, mint kijelentette, hogy a szerződés.
Képzeld csak el a fáradt létezését, mint az ujjaim, gondosan típusú adatok robotically a adatbázisok. Azt írja le, hogy a fáradt, feszült szemem, érzem dolgozik a hét öt napján reggel 9-től 6-ig. Hétfőtől péntekig vagyok egy drón programozott, valamint légkondicionált, hogy a mester parancsát. Mint történetei a fejemben, szerelmi csalódás, bánat, a kreativitás meghatározza szunnyadó, amíg kilépek az ajtón. Az orrlyukak levegőt megkönnyebbülten sóhajtott, majd lélegezzük be az oxigén, levegő lehorgonyzott körül engem, mint én, hagyd a kopár iroda, hulló őszi levelek lehullanak a földre, kitaposott által táska-megragadta ingázók, mint a vasúti kalauz bejelenti az utazás haza késik.
Ahelyett, hogy arról beszélni, hogy mi a foglalkozásom, hadd mondjam el, mit is akarok beszélni. Azt akarom, hogy vizsgálja meg a legmélyebb, a szent folyosókon, a lelkem and exchange sajnálták, mesék, összetört szívek, öngyilkossági gondolatok. Azt akarom, hogy menj, a nagy mélység a zene, ami visszavisz nyomasztó ez a pillanat az életben, hazugságok, titkok, soha nem mondtam el senkinek, a kedvenc illat, szag, a bizonytalanság, félelmek, mi tart remegve éjszaka. Látni akarom, hogy a hibák vannak rajta, mint sírni, könnyek, a fájdalom, sérülés. Lássuk az igazi, majd rájön, hogy az igazi énem.
Egy olyan társadalomban, amelyben arctalan emberek ecsettel, tétlenül, egy másik üzleti kártya, illetve munkaköri leírás csatolt a homlokát, megmutatom, hogy ki vagyok inkább, mint a neve, jelvénye. Az életem egy verset, de azt kívánom, hogy megfelelnek. Azt akarom, hogy a holdra, majd vissza között ragyog, a csillagok, még a sületlen kétségbe hozza, hogy eljöttem vissza, hogy a gravitáció. Kétségbeesetten keresi a földönkívüli szerelem egy érzés, nem más, mint a szívem kihagy egy ezer veri, mintha lebegnék céltalanul ki a helyet, majd elveszett az ismeretlen terület.
“Mi a foglalkozása?” Űrhajós vagyok.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: