Megsemmisítettem. Én elválasztott minket a legtöbb erőszakos módja, hogy valaki tudna: hidegen, némán, hirtelen. Hagytam, anélkül, hogy a válaszok, magyarázatok, összetört a lelke.
Ez lehet, hogy nehéz elhinni, de fáj, csak annyira, mint téged bántani. Nem akartam látni, hogy a fájdalom soha nem akartam elhagyni. Soha nem az volt a szándéka, hogy hadd essen szét, de én nem sajnálom, amit tettem.
Magyarázatot érdemelsz, végre tudok adni. Ezek az okok nem sajnálom én is tört a szíved:
1. Nem látja a különbségeket.
Kezdtem látni a különbségeket kaptunk idősebb. Elkezdtük tehát a szeretet, készen arra, hogy adj fel semmit, csak hogy legyen egy másik.
De nem így maradt. Elkezdett leírja, hogy egy élet, hogy nem egyesül az enyém.
Beszéltünk arról, hogy mit szerettünk volna többször is, de egyikünk sem volt kész engedni. Azt hittem, menni fog, de tudtam, hogy neheztelnek egymásra egy nap.
2. Olyan fiatalok voltunk.
Fiatal szerelem az a legveszélyesebb, mert azt hiszem, ez minden, ez a szerelem. Úgy, úgy. De még nem tapasztalt meg a világ.
Annyi dolog volt, amit mindketten ki akartam próbálni, de mi szükség, hogy a saját útján. Meg akartam próbálni a dolgokat, nem tetszett, meg akartam csinálni a dolgokat, azt hittem, hogy hülye. Voltunk lassan épület a tűz, amely éget minket.
3. Hogy változott volna.
Szeretsz, szeretlek. Szerettük egymást, olyan mélyen, hogy változott volna mindent, te csak maradj velem.
Hogy hangzik, mint egy jó dolog, de valójában tragikus. Nem tudod megváltoztatni magad, csak lenni valakivel, akit szeretsz. A személy kell, hogy szeretlek, aki te vagy, nem az az ember ő, vagy ő akar.
4. Nem jött le a felhők között.
Ez f*rül fel. Az emberek mindig azt mondják, kell a vízen járni, a kapcsolat örökké, de ez nem igaz.
Meg kell harcolni. Meg kell, hogy nézeteltérés, valamint a különböző érdekeket.
Képesnek kell lennie arra, hogy elfogadja, hogy a kapcsolat nem tökéletes. Az, hogy egy kapcsolat erősödik.
Sosem veszekedtünk. A le esélyünk volt, percek alatt vége lett.
Azt hittem, hogy semmi sem változtat meg minket. Eközben voltunk változik a szemünk előtt. Tudtam, hogy az első nehézség akkor szembesült volna elszakítani minket egymástól. Éltünk egy álom rendeltetése, hogy sötét.
5. Szükségem volt rá, hogy utál engem.
Láttalak sírni, úgy, ahogy azt soha nem hittem, valaki sír, mint nekem. Mondtam, én tépte le. Mondtam, hogy van valaki más.
Mindezt szándékosan, mert ha nem gyűlölsz, nem mozgott volna. Nem akartam, hogy utálom a létezését, de meg kellett tenni. Szükségem volt rá, hogy undorodni a gondolat, hogy képes lesz arra, hogy folytasd.
Soha nem volt más. Nem azokat a dolgokat, amiket mondtam. De nem volt más megoldás.
Működött. Utálsz engem, jobban, mint valaha is gondolta volna, végül költözött.
6. Jobbat érdemelsz.
Nem szeretlek már. Ez a nyers valóság.
Mikor rád néztem, nem voltam megelőzte a szerelem, vagy öröm. Nem érdekel, hogy veled beszélek, vagy látni. Nem hiányzol.
Két év után, minden elhalványult. Te annyira szeretett engem, én pedig nem tudtam viszonozni.
Nem volt fair, mert tudtam, hogy szeretsz. Ez olyan mély volt, tartozott valaki, aki vissza tud, hogy a szeretet. Ez a személy nem volt többé.
Soha nem akarta, hogy vége, de muszáj volt. Azóta már elváltak útjaink, már mást szeret.
Képeket látok, a mosolyod vissza. Boldogan él egy élet nélkülem. Fogsz találni valakit, aki szeret, ahogy szeretni kell: 100 százalékos, minden kétséget kizáróan, örökkön-örökké.
Te vagy az OK, mert eltört. Ezért nem sajnálom.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: